A vállalatok már nem szükséges rossznak tekintik a foglalkozás-egészségügyet, a gazdasági válság óta egyre nagyobb arányban keresik a magasabb szintű szolgáltatásokat. Erre ösztönzi őket a munkaerőhiány is, hiszen az állást keresők Magyarországon is egyre inkább az egészségügyi juttatásokat tekintik a legfontosabb feltételnek a fizetés után – hangzott el egy sajtóbeszélgetésen.

„A magánfinanszírozáson belül számottevően növelni kellene az intézményesített csatornákon – egészségpénztárakon, egészségbiztosításokon – keresztüli ráfordítások arányát” – olvasható a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Versenyképességi programjának abban a fejezetében, amely az egészségüggyel foglalkozik.

Az MNB anyaga abból indul ki, hogy a hazai lakosság egészségügyi mutatói messze elmaradnak az uniós átlagtól, ugyanakkor az egészségügyi kiadásokban jóval az uniós átlag felett van a közvetlenül a háztartásoktól érkező befizetés. A javaslat azon túl, hogy növelné a pénztárak súlyát a lakosság egészségcélú költéseiben, új szerepet is szán a kasszáknak: azok aktív alakítóivá válnának a magánegészségügyi szolgáltatók és a biztosítók szinergiákra építő együttműködésének. Miközben az egészségpénztári tagok számára továbbra is biztosított maradna az eseti befizetés, illetve az egyéni számláról való azonnali kifizetés lehetősége (például gyógyászati segédeszköz vásárlása esetén), a komolyabb egészségügyi kiadások finanszírozására, kedvező árú, csoportos kiegészítő egészségbiztosítási csomagokat kínálnának tagjaiknak a pénztárak.

Az Egészséges társadalom című javaslat szerint az egészségpénztár fő feladata lenne, hogy megszervezze a szolgáltatást és a verseny eszközével biztosítsa a legjobb magánbiztosítói ajánlatokat tagjai számára. A pénztári befizetések olyan szolgáltatásokra is fedezetet nyújtanának, amit egyébként csak hosszú felhalmozásból tudnának a tagok megvásárolni. A magánbiztosító számára a tagokból létrehozott veszélyközösség fedezné a nagyobb kiadásokat jelentő műtétek, illetve rettegett betegségek (például: daganatos betegségek, stroke, szívroham) költségeit, a kisebb károkra pedig a hagyományos módon tartalékot képeznének.

Reagált az MNB-javaslatra a magánegészségügyi érdekképviselet

A javaslat egyik sarokpontja az alanyi jogú egészségpénztári tagság, amelyben az egyéni hozzájárulásokat foglalkoztatói és állami támogatások egészítenék ki. A munkavállalók a befizetéseikről és annak bérarányos mértékéről (0 százalék, 1 százalék, 2 százalék, egyéni) saját hatáskörben dönthetnének, a munkáltatók pedig a munkavállalói befizetéseket hasonló összeggel egészíthetnék ki adó- és járulékmentesen (vagy kedvezményes adózással).

Az MNB pénztári modelljében az adójóváíráson alapuló állami támogatást felváltaná egy normatív támogatási forma, ami a be- és kifizetésekre egyaránt vonatkozna. Ez a jelenlegi adójóváíráshoz képest gyorsabban kerülne a tag számlájára, és elérhető lenne azoknak is, akik jelenleg kiszorulnak az adótámogatásból (például a katás egyéni vállalkozók, az alacsony adóval rendelkezők vagy más adókedvezményt igénybe vevők számára). Az állami támogatás mértékét sávosan alakítanák ki: magasabb befizetés választása esetén magasabb lenne a normatív támogatás.