A szeretet és ajándékozás bizonyos jelenségekre megfelelőbb válasz lehet, mint a hasznosság vagy az önzés. Ha azt szeretnénk, hogy a kollégák gondolkodjanak, alkossanak, az eddigiektől eltérő motiválókra, családiasabb cégmodellre van szükség – hangzott el az Objektív Kutató Intézet Adózás és foglalkoztatáspolitika című konferenciáján.
Dr. Trautmann László, a BCE Közgazdaságtudományi Kar Mikroökonómia Tanszékének vezetője, az Objektív Kutató Intézet kutatási igazgatója szerint az a kérdés, hogy hogyan lehet motiválni a 21. században. Korábban a nevelési elv a létbizonytalanság volt, ebben azonban azautomatizáció új hulláma komoly változást hozott: eldöntötte munkavállaló és gép között az árversenyt.
– A kínai órabér magasabb, mint a gépek üzemi költsége, így ott várhatóan tömeges lesz az élőmunka kiváltása. Ehhez nyilván alkalmazkodnia kell a vállalatnak és munkavállalónak is, és az is nyilvánvaló, hogy az új korszak nem lesz mentes a politikai feszültségektől se. A munkavállalóink jobb kihasználása érdekében új iparpolitikára és új fejlesztési fókuszra van szükség – vonta le a következtetést Trautmann, aki szerint a kilencvenes évek ipari leépítései, majd a kilencvenes évek közepét jellemző toyotizmus – amikor az automatizációt a munkaszervezésre és a logisztikára alkalmazzák – után az alkotás örömét hirdető google-modell időszaka következett. Most ezt a felszabadult érzést kell kiterjeszteni a gazdaság többi szegmensére például úgy, hogy a teljesítményelv kerül a középpontba.
– A ma vállalatának kultúrát kell közvetítenie, de ez a változás nem magától megy végbe, a bizalmon alapuló kultúra visszaépítéséért tenni kell. Ha azt szeretnénk, hogy a kollégák gondolkodjanak, alkossanak, az eddigiektől eltérő motiválókra, családiasabb cégmodellre van szükség. A közgazdaságtudományban is megjelent a szeretet, ajándékozás fogalma, mert ez bizonyos jelenségeket jobban megmagyaráz, mint a hasznosság vagy az önzés – érvelt a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott konferencián az Objektív kutatási igazgatója.
Ösztönzők egykor és ma az Objektív kutatói szerint
Az Objektív az Opten adatait elemezve arra keres választ, hogy a foglalkoztatáspolitika hogyan járul hozzá a gazdasági növekedéshez, a termelékenységhez, a termékek és szolgáltatások minőségének javulásához, hogyan ösztönözhetők a mai munkaerő-piaci szereplők.
– Egyáltalán nem biztos, hogy pénzben veszi ki valaki azt, amit megkeres a munkahelyén. Az adatok azt mutatják, hogy a vállalatok ugyan növelik a béreket, de hatalmas különbségek vannak az egyes szektorokban az egy főre eső havi jövedelemben és a 2010-2015 közötti bérnövekedés százalékos értéke között. Általában ahol magasabb a jövedelemszint, kevesebbet emeltek az elmúlt öt évben, de vannak kiugró ágazatok. A pénzügyi szektorban például messze az átlag feletti, közel 500 ezer forintos jövedelmeket látunk, míg a szociális ellátásban vagy az erdőgazdaságban tevékenykedők jóval az átlag alatt, 100 ezer forint körül keresnek, ráadásul a bérek itt csökkentek az elmúlt öt évben – adott ízelítőt a kutatás eddigi eredményeiből Dr. Sugár András, a Corvinus Statisztikai tanszékének vezetője.
A vállalati-ágazati szintű elemzés azt mutatja, hogy a hozzáadott érték előállításában nagy különbség van az egyes termelési tényezők között a fejlődésben. A ruhaiparban például 94%, míg az energetikában mindössze 10% a munkaerő hozzájárulása a termelés értékéhez. És hogy ez miért lehet érdekes? Mert egyértelműen megmutatja, hogy a válság átrendezte a vállalatok és állam viszonyát is, és most a szereplőknek meg kell találniuk az új összhangot.
