A vállalkozóra nem jellemző, hogy nyugalmasan töltené a napokat. Küzd a cég fejlődéséért vagy éppen a talpon maradásáért, próbál gondoskodni a munkatársairól, családjáról. Önmagáról pedig kevésbé. Holott egy vállalkozónak az az előnye is megvan, hogy nemcsak az adózott pénzéből gondoskodhat időskoráról, hanem a vállalkozásban lévő pénzeszközökkel is gazdálkodhat, hívja fel a figyelmet a Piac és Profit magazin márciusi számában.

A vállalkozó a saját cégétől akkor kaphat önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj-hozzájárulást, ha munkaviszonyos. Ebben az esetben havonta akár a minimálbér 50 százalékáig, azaz 2014-ben legfeljebb 50 750 forint kedvező adózású (35,7 százalék) tagdíjat fizethet. Apró szépséghiba, hogy az 500 ezer forint feletti összeg után már magasabb, 51,17 százalék adót kell fizetni, tehát nem érdemes teljesen kihasználni ezt a lehetőséget. Sőt, ha egyéb béren kívüli juttatást is kap a cégtől, azt is figyelembe kell venni a plafonösszeg számításakor.

Van egy másik lehetőség is a nyugdíjpénztári gyűjtögetésre, ami adózás szempontjából még kedvezőbb, és nem feltétele a munkaviszony sem, ez pedig a támogatói adomány. Ekkor a vállalkozás adományt nyújt a pénztárnak, és rendelkezik arról, hogy a pénztártagok mely körének kívánja adni a támogatást. Ez a vállalkozásnál a megfelelő igazolás mellett elismert költség, adója nincs, a magánszemélynél viszont adóköteles jövedelem, aminek 78 százaléka után 16 százalék szja-t és 27 százalék eho-t kell fizetni. Ez összesen 33,54 százalék, de ebből 20 százalék, maximum 150 ezer forint visszakérhető a pénztári számlára, mutat rá a Piac és Profit.

Melyik éri meg?

Minél előbb, annál jobb