Előfordulhat, hogy az államnak nem lesz miből nyugdíjat fizetnie (2016.07.01)
Júniusban beszámoltunk a Ptk. Országgyűlés előtt lévő módosítási javaslatáról, amely az Alaptörvényben kötelezően előírt szülőtartást szigorítja: a jövőben már nemcsak maga a szülő – vagy a kérésére, nevében eljáró járási hivatal – kérheti a gyermektől az eltartási költségek megtérítését, hanem közvetlenül az eltartásról gondoskodó intézmények is.
A hír kapcsán azt kérdeztük Önöktől, hogy véleményük szerint előfordulhat-e, hogy az állam olyan mértékben csökkenti az időskori járandóságot, ami a nyugdíjasok megélhetését veszélyezteti. A kérdés nem alaptalan, hiszen a jelenlegi demográfiai folyamatok következtében 20 év múlva már a lakosság nagyobb hányada, több mint 2 millióan fognak az eltartottak kategóriájába tartozni, miközben a fiatalok– vagyis az eltartók – száma dinamikusan csökken.
Súlyos helyzetbe kerülhet az állami nyugdíj intézménye
A felosztó-kiróvó rendszer lényege, hogy az adott időszakban érkező befizetéseket osztják szét az akkori nyugdíjasok között. A jelenlegi demográfiai folyamatok épp ezért érintik nagyon rosszul a nyugdíjrendszerünket. Amennyiben tartósan fennmaradnak a most negyvenes éveiben járó korosztály jóval kevesebb járadékra számíthat az állami pillérből, mint a most nyugdíjba vonulók.
A KSH adatai szerint ma 1,8 millió lakos tartozik a 65 év feletti korosztályba – ez a teljes lakosság 18,2 százalékát jelenti –, ám 20 év alatt ez a szám majdnem 20 százalékkal, 2,1 millióra emelkedhet. Ezzel párhuzamosan a pályakezdő korosztály súlya is csökken a népességen belül: míg ma 1,26 millió fiatal tartozik a 16 és 26 év közötti sávba, addig 2036-ra már alig több mint egymillió. A társadalom életkor szerinti összetételének változásával pedig az állami pillérből származó nyugdíjak összege is jelentősen csökken a következő évtizedekben.
Persze az is elképzelhető, hogy az állam a költségvetés más bugyrából pótolja a nyugdíjakat. Ebben az esetben azonban vagy az egészségügyi ellátás, vagy az oktatás kerül még nehezebb – forráshiányosabb – helyzetbe. Ez sem hangzik túl jól.
Jövőre nem korlátozza a 200 ezres keretösszeg az öngondoskodás-jellegű juttatások mértékét. A munkáltató 49,98%-os közteher mellett a munkavállalók felé megnyilvánuló politikájának megfelelő mértékben támogathatja az öngondoskodást.
Szerencsére ezzel a hírlevelünk olvasói is úgy tűnik, tisztában vannak, mert a kérdésünkre 70%-uk egyértelműen úgy válaszolt, hogy – amennyiben a mostani demográfiai folyamatok folytatódnak – előfordulhat, hogy az állami nyugdíjból nem lehet majd tisztességesen megélni. 30% nem foglalt állást az állami nyugdíj jövőbeli mértékéről, ám rendszeresen félretesz idős korára. Olyan nem volt, aki azt állította, hogy nincs veszélyben a nyugdíja.
A kérdésre adott válaszok az alábbiak szerint alakultak:
a) Természetesen igen, és ez nem is akarom, nem akarom kérdés. Amennyiben a mostani felosztó - kiróvó rendszer marad és a kasszába befizetők – a munkaképes korúak – aránya jelentős mértékben lecsökken, míg a nyugdíjasok – eltartottak – aránya megnő, ahogyan ezt a különböző demográfiai előrejelzések jósolják, nem lesz miből fizetni a nyugdíjakat. 70%
b) Nem. A mindenkori kormányok valahogyan meg fogják oldani a nyugdíjak kifizetését – ha máshogy nem, más kiadások csökkentése árán is – lévén szó egyre nagyobb arányt képviselő szavazóbázisról. 0%
c) Ezt nem tudom, de ettől függetlenül is teszek félre idős koromra. Az a biztos pénz, ami már nálam van, és a saját megtakarítás ilyen értelemben biztos pénz, ami a majdani nyugdíj mértékétől függetlenül hozzájárul a gondtalan időskorhoz. 30%
