Inkább bővíteni kellene az egészségpénztárak mozgásterét (2016.06.01)
Az önkéntes kasszák éves szinten több tízmilliárd forint összegű szolgáltatást finanszíroznak számla ellenében – ezzel fehérítik a gazdaságot és csökkenti a hálapénzt –, a közteherviseléshez pedig 13-15 milliárd forint megfizetett adóval járulnak hozzá. Éppen ezért Lukács Marianna, a Független Pénztárszövetség elnöke szerint nem lenne célszerű az egészségkasszák mozgásterének kormányzati szűkítése.
Az önkéntes egészségpénztárak szolgáltatási portfoliójának 2012-es szigorítása sem használt a prevenció terjedésének – azóta a megelőzésre fordított forintok adókötelesek –, és a tavaly bevezetett 200 ezer forintos cafeteriaplafon is az öngondoskodás bővülése ellen hatott. A Magyar Nemzeti Bank február végén publikált szektorjelentése szerint csökkentek a munkáltatói befizetések, és bár nőtt a tagság egyéni aktivitása – összességében kevesebb pénz került az egészségkasszákba.
– Ezzel nemcsak a dolgozók veszítettek, hanem a nemzetgazdaság egésze. Az egészségpénztári befizetések ugyanis maradéktalanul megjelennek a magyar egészségügyben plusz forrásként, ráadásul fehérítik a gazdaságot, lévén szó átlátható bankszámlapénzről. Az önkéntes egészségpénztári megtakarítások a hálapénzgazdaság, valamint a lakásrendelőkben virágzó szürkegazdaság visszaszorításában is jelentős szerepet játszanak – mondja Lukács Marianna. Szerinte hiába alkalmazkodott a szektor a gazdasági válsághoz, ahhoz, hogy igazi lendületet kapjon, szükség lett volna újabb ösztönzőkre.
A szakember úgy látja: a társadalombiztosítás mellett a magánbiztosításnak és az egészségpénztárnak egyformán fontos szerepe van az egészségügyi ellátás finanszírozásában. Előbbi az előre nem látható, utóbbi a jól tervezhető kiadások fedezésére szolgál, éppen ezért mindkét szektort egyforma módon kellene az államnak helyzetbe hoznia. Lukács Marianna szerint az egészségpénztáraknak alapvetően 4 feladatot kellene ellátniuk: szerepük lehet az egészség megőrzésében, a gyógyításban, az egészségcélú megtakarításokban, valamint az időskori ápolásban.
– Az 50 milliárd forint nagyságú egészségpénztári szektor adó- és foglalkoztatáspolitikai szempontból is fontos intézményrendszer. Ahhoz azonban, hogy betölthesse szerepét, végig kell gondolni, hogy mit értünk egészségen és kinek a feladata annak biztosítása. Az államnak? A gazdasági szereplőknek? Vagy az egyénnek? – mutatott rá Lukács Marianna az Objektív Kutató Intézet által rendezett fórumon, ahol Trautmann László a szeretet gazdasági szerepéről beszélt.